A Nyugat-Európában immár legalább három évtizedes múlttal rendelkező névföldrajz (a tulajdonnevek térképes megjelenítésének tudományterülete) eredményei égetően szükségessé tették, hogy a magyar tulajdonnevek hasonló feldolgozása is elkezdődjön. A helynevek kapcsán valamivel korábban megfogalmazódott az igény, a 2000-es évek elején elkezdődtek a munkálatok, amit hamarosan a személynevek geolingvisztikai feldolgozása is követett. A Történeti magyar családnévatlasz (TMCsA.) program 2010-ben indult egy történeti személynév-adatbázis összeállításával, melynek alapját az 1715-ös első országos összeírás adta, ami mellé 2012-től az öt évvel később készült adóösszeírás (1720) adatai is bekerültek. Mindkét összeírás a történeti körülmények miatt nem lehetett teljes, de ennek ellenére a korszakban a több szempontból is legátfogóbb képet adják a 18. század eleji Magyarországról. Névtani felhasználásuk mindenképpen haszonnal jár, ugyanakkor nem csak kutatók számára lehet érdekes, mivel ennek segítségével megjeleníthető egy-egy családnév 18. század eleji földrajzi helyzete.

A magyar családnévföldrajz legnagyobb problémája – szemben például a fent említett európai országokkal –, hogy a mai családnévanyag vizsgálata óhatatlanul is csupán csonka anyagon történhet, mivel a Trianon utáni Magyarország területe nem esik egybe a magyar nyelv- és névterülettel. (A mai – 2009-es állapot – családnévadatait Vörös Ferenc dolgozta fel Kis magyar családnévatlasz című kötetében 2014-ben.) A szétdarabolt ország utódállamaiban élő magyarság névanyaga nem vagy csak nehezen kutatható, ezért egy olyan adatbázis létrehozása, amely a századokig szerves egységben élő Kárpát-medencei magyarság neveit magában foglalja, egyelőre csak az elmúlt évszázadokban lehetséges.

A török kiűzését követően és a Rákóczi-szabadságharc leverése után „sürgető kérdés volt Bécs számára: mekkora népesség fölött nyert rendelkezést Magyarország kiteljesedett területén, s főképpen mekkora annak teherbíró képessége?” Ennek feltárására készült az 1696-os rovásadó-összeírás, valamint az 1712–15. évi országgyűlésen elrendelt 1715. évi országos összeírás. Az összeírás hatálya Magyarország polgári közigazgatás alá eső területeire terjedt csak ki, nem vonatkozott a külön jogállású Erdélyre és Horvát-Szlavónországra, az akkor még török fennhatóság alatt álló Temesközre, valamint Bács, Bodrog, Csongrád, Csanád és Arad megye katonai kormányzat alatt álló részeire.

A hiányosságokkal és a bizonytalanságokkal együtt hozzávetőlegesen 4,3 millióra lehet becsülni az ország akkori népességét. Az 1715-ös összeírás adatfelvételi hiányosságainak láttán megismételték a felmérést 1720-ban. A legmegbízhatóbb összeírás azonban nem ez, hanem az 1728-ban készült cenzus, de ebből a Bánság nélküli Magyarország 43 vármegyéjéből és 2 kerületéből csupán 13 maradt fenn. Mindegyik összeírásból hiányzik Erdély, Szlavónia és Horvátország.

		1715	1720
	Adófizető:	165 414	178 512
I.	Település:	7 305	7 658
II.	Szabad királyi város:	31	37
	Járás:	155	197
	Összesen:	186	197

A TMCsA. 2015 szeptembere óta NKFIH pályázati szerződése alapján folyamatosan gyarapodik Erdély népességi adataival. Egyelőre mintegy 16000 névadat került be a TMCSA2. adatbázisába.

A 18. századi személynevek térbeliségének ábrázolását lehetővé tevő adatbázis-kezelő szoftver létrehozása Prukusz Balázs érdeme. A térképgeneráló program a korbeli megyék és járások szerinti névarányok ábrázolását teszi lehetővé.

Jó böngészést kívánunk!